Ismertem egy lányt. Kedves volt és szép.
Férjhez is ment fiatalon. Van annak már negyven éve is talán.
Született két szép egészséges fia. A fiúk nőttek- nőttek, növögettek szépen. Nekik is született 3-3 szép gyermekük.
Volt egyszer egy leány. A leánykoron kicsit túl, a boszorkán még innen.
Talán.
Izgő-mozgó, amolyan kereső féle. A kor divatja szerint tanítótól tanítóig járt.
Volt egyszer egy cica. Fiatal ruganyos és meseszép. Simulékony, doromboló és emberszerető.
Bár ez utóbbit nem terjesztette magáról, viselkedésével egyértelművé tette.
Volt egyszer egy homokozó. Csodaszép helyen, a tengerparton. Napsütés, lágy föveny, víz.
Bőségesen minden, amivel játszani lehet.
Reggel egy csapat vidám gyerek érkezett, akik boldogan lubickoltak, és önfeledten építeni kezdték homokváraikat, alagútjaikat.
Volt egyszer egy gyönyörű-szép kuvasz kutya. Tette a dolgát, idegen a portára se be, se ki. Egyetlen szenvedélye volt csupán, az evés. Csirkenyak, tej, bármi, csak be vele. A többi kutya nem igazán érdekelte, jöhettek mehettek. Ha kaja van, minden van.