siker
Az elmúlt napokban kezembe akadt egy siker-könyv, a sok közül. Beleolvastam, számomra érdekes gondolatok jelentek meg. Megláttam a sémát, megláttam az ellenállásom velük szemben.
Már maga a siker megközelítése is meglehetősen egysíkú. Sikeres az, aki maradandót alkot, akinek jelentős üzleti kapcsolatai vannak, akinek nagy olvasótábora van, jól menő cége, felelős pozíciója, és még pár sablon. Alig esik szó a családról, az elégedettségről, az élet mindennapi (apró?) örömeiről. Az, hogy hallod a diófa susogását, a tücskök zenéjét, érzed az este illatát, a konyhában készülő étel békéjét, egyáltalán nem tűnik sikernek.
Szól viszont az elégedetlenségről, a feszes napi időbeosztásról, a cselekvésről és rohanásról. Arról mesél, ha nem hagytál nyomot magad után, hiába éltél, ha nincs minden időd betáblázva elpocsékolod az életed. Valóban ez a siker? Valóban csak ez az egy út vezet a sikerhez? Legtöbben a leírt dolgokra nemet mondunk, képtelennek érezve magunkat, nem vágyva azokra a megteendő dolgokra, észre sem véve, hogy tudattalanul a sikerre mondunk nemet.
Szerintem minden embernek más és más jelenti a sikeres életet. Millióképpen vagyunk egyformák. Mindegyikünknek megvan a saját útja és elképzelése a sikeres életről. Azt érdemes követnünk, mert az a mi utunk, és csak mi tudjuk meghatározni, hogy életünk a saját mércénk szerint sikeres-e.
Nekem most komoly siker, hogy hallom a diófák susogását, a tücskök zenéjét, érzem a konyhában készülő étel békéjét. Élvezem, hogy elégedett vagyok az életemmel, hogy fogadni és viszonozni tudom gyermekeim és feleségem szeretetét. Persze vannak vágyaim, amiket meg is valósítok, de azok már az én vágyaim, amit én fogalmazok meg a reklámok és sugalmazások helyet. Az elért „eredményt” is én minősíthetem csak sikeresnek. Az élvezettel végzett tevékenység nekem már sikeres, függetlenül az „eredménytől”.
Van egy régi mondás: „ Ugyanazon a réten mindenki mást keres. A gólya békát, a róka nyulat.”
Te tudod mit keresel?